Madárkák

2010. február 18., csütörtök

Otthon a Család

video

Az első hét itthon

Nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz. Az első napokban Csenge elég rendszertelenül élt. Nem lehetett tudni, mikor eszik, mikor alszik, mennyi ideig fognak ezek tartani. Az evéseket nagyon elnyújtotta (másfél-két óra volt egy etetés). Csenge nagyon mohón evett, ezt a mellem is nehezen viselte. Sajnos annyira fájt, hogy már rettegtem a szoptatások előtt. Sokszor sírtam annyira fájt a mellbimbóm. Dávid vett rá nekem mellbimbóvédő krémet, az egy kicsit talán segített, majd vett szilikon bimbóvédőt, amit csak egy napig kellett használnom, mert szinte meg is gyógyult a mellem. Azóta tudom ismét szoptatni a kicsi Csengét.
Pár nap után már jobb a helyzet, kezdd kialakulni Csenge napirendje. Az evések között kb. 3 órát alszik. Este 7 körül fürdetünk, aminek Csenge annyira nem örül, általában ordít.
Most még az ágyunk mellett alszik mózeskosarában, de hamarosan át szeretnénk költöztetni gyönyörű kis szobájába.
Nagyszülők és Dédszülők ellátnak minket mindenféle földi jóval, hogy legyen sok tejem, Csenge pedig nőjön, mint a gomba.

Születésem napján

2010. február 3. Megszülettem!

video

2010. február 16., kedd

Kórházi napok

2010.02.03 (Szerda) 1. nap

Ez egy izgalmakkal, várakozással teli nap volt. A legszebb nap az életemben. Egész délután velem volt Csenge, csak estére vitték el, hogy a császármetszés után még legyen egy nyugodt esténk.

2010.02.04 (Csütörtök) 2. nap

Délelőtt visszakaptam gyönyörű kislányomat. A nap egymás nézegetésével telt. Ismerkedtünk.
Néha már szopizott is (legalábbis úgy csinált, mintha szopizna). Az éjszaka elég szörnyű volt, szinte alig aludtunk. Állandó volt a sírás.

2010.02.05 (Péntek) 3. nap

Csenge egész nap jó kislány volt, ki tudtam pihenni az előző éjszaka fáradalmait. Eljött a fürdetés
ideje. A csecsemős nővér nagyon rám ijesztett, mivel Csenge súlya 3500g-ról 3090 g-ra esett 2 nap alatt. Nagyon kétségbe estem, sokat sírtam. Ettől kezdve minden szoptatás előtt és után mértük, hogy mennyit eszik.

2010.02.06 (Szombat) 4. nap

Csenge súlya elkezdett növekedni. Ekkor még nagyon elcsigázott, szomorú, aggódó voltam.
Szinte mindenen el tudtam sírni magam. Azt mondták, hogy nem biztos, hogy haza tudunk menni vasárnap. Az én sebemet rendben találta az orvos, de Csengén múlt minden.

2010.02.07. (Vasárnap) 5. nap

A péntek és szombat éjszaka is nagyon jól telt. Etetés, alvás, etetés, alvás, etetés, alvás...
Szerintem Csenge nagyon jól tudta, hogy be kell hoznia a lemaradást. Nagyon vártam, hogy megérkezzen a csecsemő orvos és eldöntse, hogy haza mehetünk-e, vagy sem.
11 körül jött is. Megvizsgálta Csengét, és azt mondta jöhetünk haza. 2-kor már kezemben voltak
a papírok. Dávid is megérkezett és már indultunk is haza.
Az öltözés és utazás nagyon nem tetszett Csengének, végig sírta az utat. Csak akkor nyugodott meg, amikor itthon azonnal megszoptattam.

2010. február 13., szombat

Apuka fotói

Az első találkozás
Tejfakasztó és

Sárgaság elleni koccintások

















02.07. Indulunk haza






2010. Február 2 (Kedd) - Február 7 (Vasárnap)

Verával a hazainduláskor.
Indulunk a kórházba

2010. Február 2. 15:00

Doki felhívott, hogy elmondja, megbeszélte az osztályvezető főorvossal, hogy szerdán császármetszéssel szülhetem meg Csengét, ugyanis a természetes szülésnek nagy lenne a kockázata a farfekvés és a 100 mm-es fejátmérő miatt. Azt kérte, hogy szerdán reggel 6:50-re, éhgyomorral érkezzünk a kórházba, és valamikor 8:00 és 14:00 között megszületik a kicsi. Délután mindenkit értesítettünk a várható Nagy Eseményről.

2010 Február 3. 02:00

Csenge elindult. Hajnal kettőkor elfolyt a magzatvíz. Lezuhanyoztam, összeszedtük a holminkat és elindultunk a kórházba. Semmi fájdalmat eddig még nem éreztem. Mikor beértünk egy doktornő megvizsgált és megállapította, hogy még zárt a méhszáj. Felvették az adataimat. Előkészítés után, szépen lassan elkezdődtek a fájások. Hátra kísértek vajúdni. NST-t (szívhang-vizsgáló) raktak rám, amivel ismét hallhattam kislányom szívverését. Kicsi drágám mélyen aludt. Bekötötték az infúziót, néha kicsit ébresztgették Csengét, megrázták a hasamat. Egyre erősebbek lettek a fájások. Jött Dr. Nagy Gábor és megvizsgált. Mivel elkezdett tágulni a méhszáj és 4-5 percesek lettek a fájások azonnal értesítette Dokit (Dr. Kelemen Szilárd), siessen,

mert beindult a szülés. Átkísértek két fájás között a műtőbe. Megkaptam a gerinc-érzéstelenítést. 1-2 perc múlva (6 előtt 5 perccel) elkezdték a műtétet. A műtőben mindenki nagyon kedves volt, elvonták a figyelmemet az orvosok beszédéről.

6:14-kor már fel is sírt kislányunk, BURÁN CSENGE DÓRA.

Amikor kiemelték Csengét a hasamból, azonnal felsírt. Hála Dokinak, még magzatmázasan, kissé lilán megnézhettem ŐT. Amíg összevarrták a sebet, még egyszer de akkor már tisztán, bepólyálva láthattam megpuszilhattam.

Elkészült a varrás, áttoltak a posztraumatológiára megfigyelésre. Azt mondták, két-három órát fogok itt tölteni, de ez sajnos 4 és fél óra lett, mert elég lassan folyt le az infúzió. Ezalatt az idő alatt egy nagyon kedves hölgy, Aranka foglalkozott velem, aki még azt is megtette, hogy lehozta hozzám Csengét. Segített a mellemre helyezni, nagyon jó érzés volt, hogy törődött velem.

Az infúzió lefolyt, "mehettem" fel a szülészetre. Még mozogni nem igazán tudtam, az érzéstelenítő miatt.

Egy üres kórterembe (310/1) toltak be. Csengét csak két és fél óra várakozás után hozták be hozzám. Már nagyon vártam! Addig is olvastam, pihentem.

Délután már nem csak a miénk volt a szoba, szobatársakat kaptunk, Szonját és Anyukáját Verát.

Szonja csak 4 órával született később, mint Csenge szintén császármetszéssel.

Szerencsére gyorsan elteltek a kórházi napok, vasárnap már haza is jöhettünk.



2010. február 7., vasárnap