Verával a hazainduláskor.
Indulunk a kórházba 2010. Február 2. 15:00
Doki felhívott, hogy elmondja, megbeszélte az osztályvezető főorvossal, hogy szerdán császármetszéssel szülhetem meg Csengét, ugyanis a természetes szülésnek nagy lenne a kockázata a farfekvés és a 100 mm-es fejátmérő miatt. Azt kérte, hogy szerdán reggel 6:50-re, éhgyomorral érkezzünk a kórházba, és valamikor 8:00 és 14:00 között megszületik a kicsi. Délután mindenkit értesítettünk a várható Nagy Eseményről.
2010 Február 3. 02:00
Csenge elindult. Hajnal kettőkor elfolyt a magzatvíz. Lezuhanyoztam, összeszedtük a holminkat és elindultunk a kórházba. Semmi fájdalmat eddig még nem éreztem. Mikor beértünk egy doktornő megvizsgált és megállapította, hogy még zárt a méhszáj. Felvették az adataimat. Előkészítés után, szépen lassan elkezdődtek a fájások. Hátra kísértek vajúdni. NST-t (szívhang-vizsgáló) raktak rám, amivel ismét hallhattam kislányom szívverését. Kicsi drágám mélyen aludt. Bekötötték az infúziót, néha kicsit ébresztgették Csengét, megrázták a hasamat. Egyre erősebbek lettek a fájások. Jött Dr. Nagy Gábor és megvizsgált. Mivel elkezdett tágulni a méhszáj és 4-5 percesek lettek a fájások azonnal értesítette Dokit (Dr. Kelemen Szilárd), siessen,
mert beindult a szülés. Átkísértek két fájás között a műtőbe. Megkaptam a gerinc-érzéstelenítést. 1-2 perc múlva (6 előtt 5 perccel) elkezdték a műtétet. A műtőben mindenki nagyon kedves volt, elvonták a figyelmemet az orvosok beszédéről.
6:14-kor már fel is sírt kislányunk, BURÁN CSENGE DÓRA.
Amikor kiemelték Csengét a hasamból, azonnal felsírt. Hála Dokinak, még magzatmázasan, kissé lilán megnézhettem ŐT. Amíg összevarrták a sebet, még egyszer de akkor már tisztán, bepólyálva láthattam megpuszilhattam.
Elkészült a varrás, áttoltak a posztraumatológiára megfigyelésre. Azt mondták, két-három órát fogok itt tölteni, de ez sajnos 4 és fél óra lett, mert elég lassan folyt le az infúzió. Ezalatt az idő alatt egy nagyon kedves hölgy, Aranka foglalkozott velem, aki még azt is megtette, hogy lehozta hozzám Csengét. Segített a mellemre helyezni, nagyon jó érzés volt, hogy törődött velem.
Az infúzió lefolyt, "mehettem" fel a szülészetre. Még mozogni nem igazán tudtam, az érzéstelenítő miatt.
Egy üres kórterembe (310/1) toltak be. Csengét csak két és fél óra várakozás után hozták be hozzám. Már nagyon vártam! Addig is olvastam, pihentem.
Délután már nem csak a miénk volt a szoba, szobatársakat kaptunk, Szonját és Anyukáját Verát.
Szonja csak 4 órával született később, mint Csenge szintén császármetszéssel.
Szerencsére gyorsan elteltek a kórházi napok, vasárnap már haza is jöhettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése