Madárkák

2010. február 18., csütörtök

Az első hét itthon

Nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz. Az első napokban Csenge elég rendszertelenül élt. Nem lehetett tudni, mikor eszik, mikor alszik, mennyi ideig fognak ezek tartani. Az evéseket nagyon elnyújtotta (másfél-két óra volt egy etetés). Csenge nagyon mohón evett, ezt a mellem is nehezen viselte. Sajnos annyira fájt, hogy már rettegtem a szoptatások előtt. Sokszor sírtam annyira fájt a mellbimbóm. Dávid vett rá nekem mellbimbóvédő krémet, az egy kicsit talán segített, majd vett szilikon bimbóvédőt, amit csak egy napig kellett használnom, mert szinte meg is gyógyult a mellem. Azóta tudom ismét szoptatni a kicsi Csengét.
Pár nap után már jobb a helyzet, kezdd kialakulni Csenge napirendje. Az evések között kb. 3 órát alszik. Este 7 körül fürdetünk, aminek Csenge annyira nem örül, általában ordít.
Most még az ágyunk mellett alszik mózeskosarában, de hamarosan át szeretnénk költöztetni gyönyörű kis szobájába.
Nagyszülők és Dédszülők ellátnak minket mindenféle földi jóval, hogy legyen sok tejem, Csenge pedig nőjön, mint a gomba.

1 megjegyzés:

  1. sziasztok!
    örülök, hogy megoldódtak a szopi gondok!
    jó babázást nektek!!
    Bogi annak idején nem kényeztetett el bennünket 3 órás alvásokkal, csak a babakocsiban, bár cserébe végig aludta az éjjeleket..

    VálaszTörlés