Mikulás 2.

A Mikulás a nagyszülőkhöz is megérkezett és oda is hozott nekünk ajándékot.

Dédikénél gyűlt össze mindenki, itt kaptam meg az ajándékaimat is

Tigrist ide is magunkkal vittük

Kaptam Kinder csokit, de ezt még nem ehetem meg, anya nem engedi

Robi össze-vissza csiklandozott

A könyveket nagyon szetem (megenni)

Már megint csikiz...

Szeretek tigrissel bábozni

Jön a fogam, ezért rágókázok

Dani is itt volt, de ő inkább visszavonult a csokijaival

Tündanyó és Tomapó Mikulása is ellátogatott hozzánk. Szó szerint!

Először kicsit megijedtem a zenélő, táncoló Mikulástól...

...aztán hamar összebarátkoztunk!

Tigris itt is jelen volt, szeret velem játszani!

Íme az ünnepi asztal! (Anya főzött!)

Ébredés után még játszadoztunk egy kicsit

Nagyon örültem az ajándékoknak, és hogy eljöttek hozzám a nagyszülők

Mikulás 1.

Csenge bár jó kislány volt, mégis hozott neki a Mikulás virgácsot is az ajándékok mellé. Az ablakba tette a kis csomagot, ahova Anyának és Apának is rejtett egy kis apróságot, mert ők is jók voltak!

Van zsákomban minden jó...

Virgácsot is kaptam? De miért???

A csoki Mikit mindjárt meg is kóstolom

De jó, még egy csomag!

Tigris-báb! Hurrá!

De aranyos, mindjárt adok neki egy puszit!

Mikulás

2010-ben is ellátogatott hozzánk a Mikulás! Már nagyon vártuk az érkezését, kifényesítettük a csizmánkat és Mikulás dalokat énekeltünk, verseket "tanultunk" (én olvastam fel őket Csengének)!

Íme egy kis ízelítő:

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő

feje felett nagy hófelhő.

Rénszarvasok húzzák szánját,

hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,

hópihe ül a szakállán.

Mikor hozzád megérkezik,

cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,

a Mikulás néked int.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,

hova bújsz, hova állsz,

mennyi aranyat találsz

a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,

ide add, oda add

a cukrot, a kosarat,

gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak

a jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom

dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,

minden gyerek észrevett

az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,

csak az ég ruhádra hinti

a havat, és ezüst,

csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,

szél tömi meg a pipádat,

rókaprémből van a bundád,

szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

a csizmát, a cipőt,

mi meg addig elbújunk a

sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,

mazsolát, mogyorót,

s mikulások, gyerekek,

cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró

puttonyodban, csuda jó!

Mi már tudjuk, hogy te jössz,

kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,

míg a lábad törlöd le,

jól tudod te, illik ez

a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,

bezörögsz, bejöhetsz,

tapsolunk, ámulunk,

soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti

csillagfény a homlokod,

olyan ember vagy te, mint mi,

csak pirosabb és nagyobb!

Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő

Édes, kedves Mikulás,

köszöntünk most téged.

Eljöttél az idén is,

ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod

teli zsáktól görnyedt.

Rakd le nehéz puttonyod,

pihenj meg egy csöppet!

Sok-sok színes ajándék

nyomja fáradt vállad.

Tudjuk, hogy a Világot

több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal

tovasiklasz újra.

Néhány darab sütivel

gyűjts erőt az útra.

Pete László Miklós: Mikulás

Lehet szél vagy hófúvás,

Hófelhő-átvonulás,

Amikor jön a Mikulás,

Ragyognak a kicsi szemek,

Vár a sok-sok kicsi gyerek,

Ne törődj a hófúvással,

Hófelhő-átvonulással,

Gyere hozzánk, Mikulás!

Van ám nagy-nagy izgulás,

Suttogás meg pirulás,

Hogy jön-e a Mikulás.

Ragyog a hó, mint a prizma,

Ablakban a sok kis csizma,

Sokan várnak kipirulva,

Csacsogva, bízva, izgulva,

Gyere hozzánk, Mikulás!

Jégvirág az ablakokon,

Csizma ropog a friss havon,

Jön már, jön a Mikulás!

Sosem várják őt hiába,

Mindig elhozza a szánja,

Várja őt apraja-nagyja,

S őket cserben sose hagyja,

Itt van már a Mikulás!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Erdőmélyen farakás,

ott lakik a Mikulás.

Piros arca, mint kalács.

Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,

mint kerengő hópehely.

Dalalj, dalolj havakat,

álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,

rajta varázsos palást:

úgy látsz át a süvegén,

mint az ablak üvegén.

A puttonya fél vagon,

szánja vihar a havon,

éjszakába ne tekints-

meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács

ízében a Mikulás.

Szeme, mint a hópehely,

hogyha csillog, énekelj!

 

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,

hulldogál a hó.

Nem bánja azt, útra kél

Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

Fújhat már a szél,

Nem fagy meg a jó öreg,

míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog

száz és száz harang,

Jó hogy itt vagy Mikulás,

gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,

várják már jöttödet,

Hoztál cukrot, mogyorót,

jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,

hisz itt az idő.

Nem marad ma üresen

egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok

szaladnak elé.

Amint ballag Mikulás

már hazafelé.